Továbbjutás volt a fontos

Már a csapat és a stáb helyszínre jutása sem volt egy egyszerű feladat, hiszen az ismert közlekedési okok miatt ehhez az esti órákban is két és fél órára volt szükség… A dugó a leggyengébb esetben is a Petőfi híd – Népliget – M0-ás közötti területen, stabilan tartotta magát. A mérkőzés emiatt tíz perccel később kezdődött. Mintha az ott szerzett stresszt vitte volna magával a pályára a két csapat, amitől egy pillanatra sem tudott megszabadulni.

Az első félidő

A játék a Fradi forgatókönyve szerint Jenei góljával kezdődött: 1-0 a 3. percben. A lelkes csatározásokra egyébként is hajlamos hazaiak, ettől szépen megtáltosodtak, és minden lehetséges módon igyekeztek a Dunaferrt megállítani, vagy kizökkenteni a saját játékukból.

Az újvárosiak a bevált formációikra törekedtek, amik ezen az estén a Zöldek hősies, és helyenként agresszív védekezése miatt, kevés sikert hoztak.  A kemény akarásnak azonban ezúttal is megvolt az eredménye. Számos kimaradt ziccer és gólhelyzet után Sáhó találata egy kissé normalizálta a túlfűtött hangulatot: 1-1 a 6. percben.

Bőven akadt dolga a két kitűnő kapusnak. Reveland egy sor bravúrra kényszerült Öreglaki, Kecskés, Soltész, Apatini kísérletei nyomán. Tóth pedig a védelmük vezénylése mellett, megkapta a teljes újvárosi támadó alakzat fáradhatatlan próbálkozásait. A játék újrahangolására a két kölcsönös időkérés szolgált, kevés sikerrel. Végül a sok munka sikert hozott: Fekete ezúttal is meglőtte a maga gólját: 1-2 a 19. percben.

A második félidő

Nem hozott minőségi váltást. Még nagyobb küzdelmet viszont föltétlenül. Igazi szurkolóknak való kettő - kettő kapura tartó nagy lövés (a kapufák mellett) azonban eldördült: Öreglaki és Jenei, valamint Hosszú és Fekete arzenáljából.

A végjátékban a hazaiak vészkapusra váltottak, de ezt a próbálkozásukat a Dunaferr nagy rutinnal hárította.

Hatalmas, fogcsikorgatós küzdelemben született a DUNAFERR DUE DUTRADE FC újabb, ezúttal a kupában való továbbjutást jelentő győzelme. A csodás játék és a góleső ezúttal elmaradt, de a számos kellemetlen show elemmel operáló hazai csapat produkciója, a hozzátársult elképesztő játékvezetéssel még inkább összekovácsolta a piros mezeseket.

Fotó: Dénes János

Nem tudták kikapcsolni

Ritka drámai perceket hoztak a Németh Péter elleni „bátor” akciók. Elsőként a szinte észrevétlenül bevitt buktatása, amitől a kiválóságunk szó szerint a padlóra került, és a mozdulatlanságából, csak Provoda Évi a masszőrünk, hosszú helyszíni varázslása után tudott újra lábra állni. Az, hogy utána a nagy csatában le is fejelték, amitől ismét talajt fogott, valamit csak elmond a mérkőzés hangulatáról. Azt nem mondjuk, hogy ezek szándékos megmozdulások voltak, de azért távol maradtak a sportszerűségtől. Jellemző módon egy kicsit nyugtalanul ugyan, de Péter mindkét eset után visszatért és nagy szerepet vállalt a győzelem kiharcolásában.

A Kispad

Talán nem túlzás azt állítani, hogy a győzelem jelentős részben ott született meg. Az egyébként még az edzéseken is ezer fokos tűzben égő Fehér Zsolt vezetőedző példamutatóan megőrizte a hidegvérét, és a játék közben, valamint az időkéréseknél is látható indulatok nélkül, rövid, pontos utasításokkal kormányozta a csapatát.

Fotó: Dénes János

A játékosokról ismét el kell mondani, hogy ezen a kiélezett estén is egymás legnagyobb szurkolói voltak, együtt akarták és szenvedték ki az ezúttal is megszületett közös sikerüket.

Fotó: Dénes János