Komoly meccs lett belőle

Az egész hazai futsal sportnak jót tesz, ha a bajnokságban küzdők a korábbinál még nagyobb munkát fektetnek a céljaik eléréséhez és nyitott szemmel járva a különböző eseményeket, a felbukkanó tehetségeket a soraikba állítják. Így teszi a dolgát a mi csapatunk is és a csütörtök estig számunkra meg nem erősített hírek szerint, a második NB I.-es évét kezdő és teljesen újjászervezett Göcsej SK is. A híradások nem túloztak, a zalaiaknál más szelek fújnak, mint korábban.

Kemény felkészülési időszakuk újabb állomására is a tétmérkőzéseire jellemző komolysággal és szervezettséggel érkezett a csapatunk. Mint kiderült: az alaposságukra ezúttal is szükség volt, hiszen a vendéglátók óriási energiákat bevetve kezdték meg a mérkőzést a Zalaegerszegi Sportcsarnokban.

A nyílt játékra a DF határozottan, góllal reagált. Egy gyönyörűen rajzolt akció végén Hosszú Ádám elegánsan helyezett a hálóba: 0-1.

(„Ja persze így könnyű nektek, ha itt van a Varga-Hosszú duó és a többi válogatottaitok” - mondták a lelátón figyelő helyi szakértők, akik nem csak udvariasságból a mi győzelmünket prognosztizálták.)

Ezt az elképzelést Bagó Gábor legénysége nem osztotta, mert az új szezon előtt, így elsőre nem kis meglepetésre, nagy elánnal vetették magukat a küzdelembe.

Nem kis szerencsével és nagy határozottsággal rombolták a támadásainkat és igyekeztek  a kapusunkat, Varsányi Áront nagy bajba keverni. A kékeknél Balikó Richárd gyakran nem kis szerencsével, de elismerésre méltó remek érzékkel őrizte a hálóját.

Eljött a pillanat, amikor sikerrel is jártak: egy hazai kontra akció nyomán Apatini Márk ördögi csel után vette be Varsányi kapuját: 1-1.

Tanulságosan

A szünetet Fehér Zsolt a vezetőedzőnk igazi, katedrát érdemlő módon kezdte. Az öltözőbe vonuló játékosoktól lemaradva magához intette Varsányi Áront, hogy az utolsó percbeli rontását (egy sikertelen indítását) csendes határozottsággal és persze a jó megoldás bemutatásával „helyre tegyék”.

A folytatásban. Ahogy az várható volt a második menetre egy újjá szervezett és bőséges harci tűzzel érkező DF lépett a pályára. A kapunkba egy újabb erőfelmérő erejéig Rigó állt be. A sípszó után hamarosan a már korábban emlegetett Hoszzú-Varga tandem állította megoldhatatlan feladat elé a hazai kapuvédőt: 1-2. Ezután Schrancz rázta meg magát, hogy egy szolid villantással jelezze, hogy az ő posztján is klasszis van a pályán, aki persze tanári eleganciával szerzi a találatait: 1-3.

Ez az eredmény már bőven nem tetszett a hazaiaknak, akik turbóra váltva versengtek a szépítő góljuk megszerzéséért. A megpezsdült játék a helyi nézőket is jól szórakoztatta, akik szerint „valami történt” a nyáron a csapatuk háza táján.

Bőven kapott elismerő (szolid) hümmögést és tapsot Horváth, akinek a sprintjei ezen az estén is Olimpiát idézők voltak. Kár, hogy a befejezéshez akár szólóban, akár társakkal túl gyorsnak tűnt ez a tempó.

A kihagyott helyzetek ezúttal is megbosszulták magukat, hiszen egy a Rigó kapuja előtti követhetetlen kavarodásból a hálóér dupla sérüléssel keveredett ki. Előbb ápolásra szorult, majd az ellene ítélt büntetővel szemben, amit Lukács Balázs védhetetlenül vágott a hálóba tehetetlennek bizonyult: 2-3.

Itt is álljunk meg egy pillanatra. Az ápolásnál. Ezúttal is bizonyosságot nyert, hogy egy igazi technikai vezető a futsal összes kihívásában mesterit alkot. Hajdú Károly ezúttal a sérülést hárította el – szintidő alatt. Sajnálatos, hogy ennek ellenére Rigó később cserére szorult.

A szépítés után a csapatunk támadásban elképesztően sok variációt dolgozott ki, sajnos ezek gól nélkül zárultak, de ahogy mondani szokás: ez a gyakorlás időszaka és egy igazi sikerre éhes ellenféllel szemben van értelme ezeket kipróbálni, hogy majd a tétmeccseken gólok szülessenek belőlük. A védelmünk bármelyik összetételben is – stabilan megállta a helyét, így maradt a kiharcolt 2-3-as győzelmünk.

Tanulságos és élvezetes meccset vívtak a fiúk – mindenkit megillet a dicséret érte

Példa értékűen

Nagyon izgalmas és tanulságos dolgokat vehetünk észre egy-egy ehhez hasonló mérkőzésen a mi csapatunk táján. Ahogy a szünet első perceiben, úgy a lefújást követően is „műhelymunkába” kezdett a Mester. Ezúttal Fridrichet és Klacsákot  intette magához, hogy egy percekkel azelőtti szituációt rekonstruálva bemutassa a hiba okát és rámutasson a sikert ígérő megoldásra. És ezúttal is halkan, férfias komolysággal tették a dolgukat. A Sikert építik minden alkalommal.