Visszatekintés a Magyar Kupa elődöntőire

Esélyesként nyertek

 

Két remek csapat a Győr és az MVSC Berettyóújfalu állt föl egymással szemben a Futsal Magyar Kupa elődöntőjének egyik ágán szombaton délután. A döntőbe nagy küzdelem után az előbbiek jutottak. Jordi Illa Solét, a győriek vezetőedzőjét a csata után kérdeztük az előző mérkőzésről és a vasárnapi döntőről.

 

bt: Gratulálok a győzelemhez! Könnyű volt?

JIS: Köszönjük! Ez egy nagyon nehéz meccs volt. Tudtuk, hogy a Berettyóújfalu olyan, mint az elmúlt évben: egy erős csapat. Az első tíz percben nagyon intenzíven játszottak a védekezésben és a támadásban egyaránt.  Mi tudtuk, hogy a negyvenedik percben kell megnyerni a meccset és nyugodtan csináltuk a játékunkat. Az első félidőben is megvoltak a helyzeteink, de nem tudtuk értékesíteni.

A második félidőben sokkal jobbak voltunk, mint az ellenfelünk és ezért tudtunk gólokat lőni.  Azt gondolom, hogy nagyon jó és szép meccs volt. Gratulálok a Berettyónak, mert kiváló ellenfél volt.

És most megnézzük a másik elődöntőt. Úgy érzem, hogy mindkét csapat nyerhet.  Bármelyik lesz az ellenfelünk, nagyon nehéz mérkőzésre számíthatunk.

 

bt: A döntőben a győzelemre számítasz?

JIS: Természetesen, hiszen minden nap azért dolgozunk. Ez egy nagyon fontos meccs, hiszen ez a Kupa döntő és erősen koncentrálunk arra, hogy megtudjuk nyerni.

 

bt: Mindegy, hogy ki lesz az ellenfél? A Dunaferr, vagy a Fradi?

JIS: A Fradi egy új csapat először láthatjuk. Ez itt az elődöntő és egy meccsen bárki tud nyerni. A Dunaújváros egy nagyon erős csapat és nagyobb sansza van a döntőbe jutásra. Nagyon sokat dolgoznak és legutóbb hazai pályán kaptunk ki tőlük.

 

bt: Nagyon nyugodtnak láttalak a mai meccseden. Valóban az voltál?

JIS:Nem voltam igazán nyugodt, de nagyon szeretem az ilyen meccs hangulatot. Azt szeretném, ha a játékosaim higgadtan tennék a dolgukat és amikor kell harcosak, robbanékonyak legyenek. Ezért nekem is nyugodnak kell látszani.

Esélyesként győztek

 

Nem kötelező, hanem kiharcolt győzelmet aratott a Rába ETO az MVSC Berettyóújfaluval szemben a MK elődöntőjében szombaton délután. A piros-fehérek a (7-5)-ös vereségük dacára végig küzdöttek és a levegőben tartották a fordítás lehetőségét is. Harnisch Ákossal a győriek játékosával a mérkőzés után beszélgettünk.

 

bt: Gratulálok a győzelemhez, milyen volt belülről?

HÁ: Köszönjük szépen, egy nehéz mérkőzésen vagyunk túl. Nagyon örülök, de furcsa volt a válogatott csapattársak ellen pályára lépni. Az első félidőben egy picit bent ragadtunk az öltözőben, vagy valamiért nem úgy mentek a dolgok, ahogy elterveztük. Viszont a második félidőben abszolút kézben tartottuk a mérkőzést, jól védekeztük az 5:4-et is egyszóval úgy érzem, hogy megérdemelt volt a siker!

 

bt: Fejben, vagy lábban nyertetek?

HÁ: Kielemeztük az ellenfél játékát és fejben ott voltunk, ahol kellett, lábbal padig tudtuk, hogy hová – mikor kell mozogni és ezért nyertük meg a mérkőzést.  

 

bt: Olyan érzésem volt, mintha az utolsó öt percben mintha már a holnapi meccsre készültetek volna?!

HÁ: Másról volt szó. Láttuk, hogy az 5:4-et játsza a Berettyó és erre fölvoltunk készülve. Ennek ellenére rúgtak belőle egy szép gólt. Mi pedig kettőt, így tehát pozitívan jöttünk ki az utolsó öt percből is.

 

bt:Most viszont egy gyors zuhany után kiülsz a nézőtérre és szurkolsz valakinek… de kinek?

HÁ: Nem szurkolok senkinek. Egy jó mérkőzést várok. Kíváncsi vagyok, hogy az NB II.-es Ferencváros, aki jövőre egy osztállyal előrébb léphet, hogyan méretteti meg magát a Dunaferrel szembe, akiről pedig tudjuk, hogy az NBI. egyik élcsapata.

 

bt:Melyiket kapnád szívesebben?

HÁ: Nyilván, ha a józanészre hallgatok, akkor a Fradi papíron gyengébb, viszont ezen a mérkőzésen majd bebizonyíthatják, hogy ez nem igaz!

 

Mások kárán is tanulhatunk

 

Úgy általában a magyar futsal mezőnyre gondolunk. Az alaphelyzet az, hogy van egy minden szempontból kiemelkedő klubcsapatunk a Győr. Teljesítményük az európai elitcsapatok teljesítményét még nem éri el, de közelít hozzá. A Magyar Kupa elődöntője után egy tanulságos beszélgetést folytattunk Turzó Józseffel, aki a csapatával az MVSC Berettyóújfaluval éppen (7-5)-ös vereséget szenvedett tőlük.

 

A Berettyó is nagyot küzdött

 

bt: Most már oldottabban tudunk beszélgetni, mert tíz perccel ezelőtt még nagyon csúnyán néztél.

TJ: Legbelül most sem vagyok nyugodt. nehéz erről a mérkőzésről beszélni, mert rúgtunk öt gólt, ami nagyon pozitív, de hetet kaptunk. Ezek, ha nem is olyan hibából, amit legyakoroltunk, megbeszéltünk, vagy egyszerűen  egy játékosnak tudnia kellene. Nagyon zavaró, hogy olyan kulcsjátékosok hibáztak akik ennek a csapatnak az alapkövei.

 

bt: tehát azt mondhatjuk, hogy egyéni hibákon ment el ez a meccs?

TJ: Kevés volt az igazán jó teljesítmény. Kilencen, vagy tízen léptek pályára, ha harminc százaléka játszott jól az nagyon kevés a Győr ellen.  A másik harminc közepesen és a maradék gyenge teljesítményt nyújtott. ez nagyon zavaró a számomra, de nem akarom rájuk verni az egész vereséget, vagy hibáztatni őket, de az elkövetett hibáikat fel kell vállalniuk.

 

Hullámzó teljesítmény

 

bt: Hullámzónak találtam a játékotokat. Jó rajt után fölállt a Győr, egállal fordultatok és talán a második félidő első tíz percében vesztettetek?

TJ: Egyértelműen kaptunk egy olyan gólt az első másodpercekben, amit a félidőben megbeszéltünk, hogy hogyan kell levédekeznünk. Ezzel szemben egy rossz védekezéssel, nem odafigyeléssel azonnal gólt kaptunk, ami demoralizálta a csapatot.

Természetesen ez a hullámzó teljesítmény fogható arra is, hogy egy jó csapat ellen játszottunk és ilyenkor nem uralható az egész mérkőzés. az is jó, amikor a Győr fölé, vagy mellé tudunk emelkedni. Egy ilyen mérkőzésen mindenkinek extra teljesítményt kell nyújtania.

Nagyon hiányolom az apróságokat a magyar játékosoktól a jó ritmusú labdaátvételeket, az indulócseleket.   Ezen felnőtt szinten már nagyon keveset lehet elérni, de sokat videózunk és oktatunk erről. Ennyire nem is szeretném leanalizálni a dolgokat, de úgy érzem, hogy mégis szükség van rá.

 

bt: Egy számomra döntőnek és tanulságosnak tűnő pillanat, amikor vészkapusos helyzetben az utolsó játékos egy átlagos ívelést elenged, amiből gól születik. Sorsdöntő volt?

TJ: Ez így van. és ilyen egyéni hibákról beszéltem, ez a játékos már a sokadik válogatottságán is túl van….  Megfelelő mentális állapotában ezt a hibát nem követi el, simán  leveszi a labdát és nem bízza a véletlenre. Nem rajta és nem ezen a szituáción múlt a vereség, hanem a hasonló hibák során.

 

Közeleg a rájátszás

 

bt: Most viszont veszel egy nagy levegőt és folytatjátok a bajnokságot. Mit vársz a rájátszástól?

TJ: Mindenképen kell venni egy nagy levegőt, de a labdarúgás és általában a sport ezért szép, hogy ha az egyik héten veszítesz utána újra tudsz bizonyítani és, ha veszítesz, akkor újra kell bizonyítanod.

A folytatás sem lesz egyszerű. Mást kell csinálni, hiszen a bajnoki szünetet erre a mérkőzésre hegyeztük ki az elmúlt két-három hétben.

A bajnokságban négy mérkőzésünk van és mindenképen szeretnénk a dobogón maradni. Nem lesz könnyű, mert van egy nagyon jó Dunaferr mögöttünk és egy Haladás előttünk. Igaz velük már nem játszunk, de vannak még hátra rangadók.

A rájátszásban mindenképen kiegyensúlyozottabb teljesítményre lesz szükség, mert ott hat jó csapat fog megküzdeni a dobogós helyezésekért, amiből persze kiemelkedik a Győr. A bajnoki álmokat sem szeretném eldobni magamtól és a játékosoktól, de mint már elmondtam taktikailag, technikailag, fizikailag és mentálisan extra teljesítményre lesz hozzá szükség. Abban az esetben, ha ezek egyszerre teljesülnek, akkor akár szép dolgokban is reménykedhetünk és remélem, hogy nem csak reménykedni fogunk!

 

Ezúttal (sem) sikerült

 

A hazai élcsapatokhoz hasonló elszántsággal készült az MVSC Berettyóújfalu  a Győr ellen. Külön presztizs értéke volt az elődöntőbeli találkozójuknak az egy évvel ezelőtti vereségük. Az elszántságuk meg volt, a felmutatott teljesítményük azonban ezúttal is kevés volt a sikerhez. Legalábbis Trencsényi János szerint, akivel a mérkőzés után beszélgettünk.

 

bt: Szerettem volna ma gratulálni neked, de nem sikerült! Miért?

TJ: Igen, sajnos ma sem! Egy év alatt elég sokszor találkozunk a Győrrel, de sajnos nagyon kevésszer örülhetünk.  Így volt ez a mai elődöntőben is. Sajnos tavaly is ugyanebben a helyzetben véreztünk el ellenük. Nagyon sajnálom, hogy így alakult. Igyekeztünk megtenni mindent a mérkőzésen és azt látom, hogy ez csak ennyire volt elég. (1-0)-ra, amjd (2-1)-re is tudtunk vezetni, de kiegyenlítettek a félidő végére. Sajnos ismét sok buta hibát követtünk el, amit ők megbosszultak, hiszen ennyivel jobb csapat, mint mi vagyunk.

 

bt: A hajrában láttam néhány képtelen helyzetet, amiket nem szoktunk meg tőletek…

TJ: A második félidő elején bekaptuk azt a gólt, amivel már (3-2) volt oda és futottunk az eredmény után. Ahogy mi fáradtunk, ők úgy jöttek fel. Voltak apró fordulópontok, amiket, ha kitudtunk volna védekezni, vagy menteni tudunk akkor talán másként alakult volna a végjáték.

Sajnos ezekre a „de hát, a talán, a volna” szavakra közhellyel élve azt szokták mondani, hogy „nem játszik a fociban” !  Sajnálom, hogy csak ennyi volt bennünk, nagyon szerettünk volna bejutni a döntőbe!

 

bt: Mégis hol ment el a meccs?

TJ: Fejben vannak problémáink. Néhányan nem hozták azt a teljesítményt, amit a csapattársakkal vártunk tőlük. Nyilván, ha már fejben csorbul a dolog, akkor lábban sem fog sikerülni. Ezért azt gondolom, hogy az a néhány fejben hozott gyengébb teljesítmény rontotta le az eredményünket. Mindenkinek a maximumot kellett volna nyújtania ahhoz, hogy egy sokkal jobb meccset tudjunk játszani és akár egy szorosabb meccsen tudjunk nyerni. Ez most sajnos elmaradt!

 

Mindenki komoly választ kapott

 

A női csapatok megadták az alaphangulatot, a Győr- MVSC Berettyóújfalu mérkőzés már igazi csemegéket is hozott. Ezért mindenki kíváncsian várta a DUNAFERR DF RENALPIN FC – FRADI FUTSAL-FISHER Klíma összecsapást Gyöngyösön a Városi Sportcsarnokban, amely szombaton este hatkor kezdődött.

 

Szinte ismeretlenül került a Fradi futsal csapata a széles nyilvánosság elé és a magabiztos – bizakodó nyilatkozataik alapos felkészülésre intették a mieinket.

 

A zöldek kissé feszülten a mieink inkább kíváncsian léptek pályára. Az ismerkedésük első percei nagy tűzzel és irammal kezdődtek. A Dunaferr első komoly figyelmeztetését Ivacs kimaradt helyzete, majd Horváth Norbert elegáns találata jelentette a 4. percben (1-0). A gól nem zökkentette ki a Ferencvárost, aktívan keresték a lehetőséget az egyenlítésre. Eredménytelenül, mert a nagy tempóval érkező Hosszú remekül tálalt Aradi elé, aki védhetetlenül helyezett a hálóba (2-0) már az 5. percben.

 

Ez az állás változtatásra intette a zöld-fehéreket, akik időkéréssel próbálták rendezni a soraikat a 9. percben. Észrevehetően szigorúbb őrzést kaptak a mieink, akik az erős nyomást fenntartották a Fradi felett, de a helyzeteiket nem sikerült pontosan befejezniük. A félidőt szinte egykapus játékkal a (2-0)-ás eredménnyel zárták. Revenárnak egy igazi feladat jutott ebben a húsz percben.

 

A második felvonás nyíltabb és élvezetesebb játékot hozott. A gólgyártást az impulzívan játszó Nagy Attila kezdte meg (3-0) a 22. percben. A lelkes Ferencvárosi kísérleteket egy parádés Dunaferres támadás állította meg: Horváth imponálóan hozta helyzetbe a születésnapos Hosszú Ádámot, aki góllal ünnepelt (3-0) az 25. percben.

 

A közönség örömére a zöld-fehér gárda nem akart veszíteni és ezért hadrendet is váltott. Az alkalmasnak látszó pillanatokban vészkapussal próbálkozott. Az ebből származó kapu előtti létszámfölény miatt a stabilan álló Revenár már egy-két bravúrszámra is kényszerült. A Dunaferr állta a próbát. A hangulat egyre feszültebbé és agresszívebbé vált. Ennek ára van és ezért a csapatunk egy 10 métereshez jutott, amit Hosszú hatalmas erővel, de stílusosan értékesített (5-0) a 15. percben.

 

Egymást követték a gyors piros-fehér akciók. Az egyikükben Klacsák pengés labdát adott Nagy A-nak, aki szerencsére ezúttal sem hibázott (6-0) a 15. percben. Ez a fölény nyilván kellemetlen viselet lehetett, ami torzsalkodásokhoz, majd egy újabb Dunaferres 10 métereshez vezetett. A büntetőhöz Schrancz higgadtan állt oda és a pompás lövés újabb gólt eredményezett (7-0) a 17. percben.

 

A lendületbe jött újvárosi csapat frissítésére életkorára való tekintettel egy ellentétes páros: Huber és Fridrich jelentkezett és jó színt vittek a játékba.

 

Fehér Zsolt vezetőedző meglepő lépésre szánta el magát – időt kért a 19. percben. A játékrend tesztelése ezúttal gólt nem hozott, de zárásként Horváth ezúttal is tanári eleganciával adott egy labdát ezúttal Ivacsnak, aki nagyszerű találattal zárta ezt a mindkét fél részére történelmi találkozót, (8-0) a vége!

 

A Dunaferr imponáló magabiztos játékkal és 8-0-s győzelmével adott választ az őket féltőknek. A Fradi lelkesen és fáradhatatlanul küzdött, ami ezen a napon ennyire volt elegendő.

 

Ezzel aztán kialakult a döntő párosa: a RÁBA ETO - DUNAFERR DF RENALPIN FC mérkőzésen szurkolhatnak értünk vasárnap délután 16.15-től. Akár a helyszínen a Gyöngyösi Dr. Fejes András Sportcsarnokban, vagy TV készülékek előtt a Digi Sport 2 élő műsorát követve!

 

Tanulságos mérkőzés volt

 

Ferencváros csapata némi meglepetésre, de szép sikerek után érkezett a másodosztályból a Magyar Kupa döntőjébe, ahol a mi ellenfelünk lett. Nagy iramú küzdelmes mérkőzésen a futásban állták a versenyt, a játék többi eleméről a Dunaferr DF RENALPIN FC 8-0-s győzelme mesél. Machalaek Attila csapatvezetőt a mérkőzés után kértük egy rövid interjúra.

 

bt: Ma nem ti győztetek – mi ennek az oka?

MA: Azért mert a játék minden elemében jobb volt az ellenfél.

 

bt: Milyennek találtad a meccset?

MA: Azt gondolom lehet, hogy túlpörögtek a játékosok és „a nagy akarásnak nyögés lett a vége”. Nem kezdtünk jól, ráadásul azok, akik keretből korábban nem voltak egészségesek nem tudtak játszani és ez nagyban meghatározta a játék képét. Sajnos az első két gól után egy kicsit görcsössé váltunk.

 

bt: Az első félidőt emberesen tartottátok. Taktikát váltottak a szünetre?

MA:Nem váltottunk taktikát, de tudtuk, hogyha nem tudunk szépíteni és az ellenfél betalál, akkor eldőlhet a találkozó. Sajnos így alakult. Számítottunk rá, hogy akár bele is szaladhatunk a „késbe”, de azért a végeredményt túlzónak érezzük.

 

bt: Ez a mérkőzés egy jó erőfelmérő is lehetett a részetekre?!

MA:Nyilván ez egy olyan mérkőzés volt, ahol lemérhettük, hogy hol is tartunk. Tudtuk, hogy az NB I. élcsapatai, így a Dunaferr is távol vannak tőlünk. Róluk is tudtuk, hogy sokkal jobb csapat és sokkal nagyobb játékerőt képviselnek. Azt gondoltuk, hogy ha egy meccsre minden összejön, akkor versenyben tudunk lenni. Sajnos mi rossz napot fogtunk ki, míg az újvárosiak igen jól játszottak.

 

bt: Mit ad nektek ez az elődöntő a folytatáshoz?

MA:Nyilván való, hogy egy ilyen vereségből föl kell tudni állni, de azt gondolom, hogy jó versenyzők a srácok és megyünk tovább, innét a bajnokságra koncentrálunk. Ez az alkalom egy ajándék volt nekünk, örülünk. hogy itt lehettünk, megtapasztalhattuk, hogy milyen sok néző előtt játszani egy ilyen jó iramú mérkőzést és ez a tavaszunkat mindenképen segíteni fogja.