Stílusos továbbjutás a Magyar Kupában

Titkos, szerencsére be nem vált előítéletek után

Talán utólag mindkét fél beismerhette, hogy a mérkőzés előtt voltak nehéz és veretes elképzeléseik a másik csapat várható hozzáállásáról. Talán a helyiek azért néztek szigorúan, mert egy kicsit öntelt, lekezelő ellenfelet vártak a vendégek csapatában. Az újvárosiak arra is gondolhattak, hogy a hazaiak a feltételezett tudáskülönbséget elszánt rugdosással fogják kiegyenlíteni.

Mindenki szerencséjére a ezekben a dolgokban senkinek sem lett igaza. Kimondottan jó szellemű és hangulatú mérkőzésen mérhették össze a tudásukat, ahol persze a jobb csapat győzött. 10-3-ra, ami azért nem csúnya eredmény, akárhonnét is nézzük.

A mérkőzésről

Egy kis meglepetésre a hazaiak lövésével kezdődött a játék, és ahogy az egész mérkőzésen többször is kiderült Alex bravúrjára is szükség volt.

A folytatásban aztán beindult a Dunaferr gépezete. A vezetést Hinojosa Montero Antonio, a közönségkedvenc Tony szerezte meg, utána Horváth mutatta be az egyik zsonglőrmutatványát, amit góllal koronázott meg. Aztán megint Tony érkezett a harmadikkal, a negyedikhez Klacsák nevét írtuk.

Mielőtt nehezen követhető felsorolásba bonyolódnánk, vegyük az egyszerűbb megoldást: Tony négyet, Klacsák kettőt, Horváth B, Németh L, Slett Kristóf és Östör egyet – egyet lőtt.

A dicséretesen küzdő hazaiak góljai Pálvölgyi, Ráti és Szilágyi akarását dícsérik.

Frank Tamás a Dunaferr vezetőedzője

Úgy kezdtünk, ahogy egy ilyen meccset illik. Rögtön az elején eldöntöttük a győzelem dolgát. Ettől függetlenül voltak olyan periódusai a mérkőzésnek, amikor ők is elég jól tették a dolgukat.

Kicsit hiányérzetem is van, hiszen akár jobban is élvezhettük volna ezt a mérkőzést, ha több látványos támadást vezettünk volna. A játékuk ugyanis néha kapkodásba ment át, de ne legyünk telhetetlenek: tíz gólt lőni bárhol jó dolog.

Most bátran nyúlhattunk a legfiatalabbakhoz, akiken már látszott, hogy szívesen megmutatnák magukat. Azt bizonyították, hogy szépen – lassan lehet majd rájuk számítani. Nyilván még fejlődniük kell és ők is a segítségünkre lehetnek.

A Nyírbátoriak

Szimpatikus, sportszerű és tehetséges játékosokból álló csapatot ismertünk meg bennük.

Baksa Csaba a csapat edzője

A vírushelyzet és a sérülések miatt sajnos hiányos volt a keretünk, de örülök, hogy a ma is hat saját nevelésű játékosunk tudott bemutatkozni. Nagyon megvagyok elégedve a teljesítményükkel. A mérkőzés előtt azt mondtam nekik, hogy nincs vesztenivalónk, és nézzék meg, hogy milyen az a szint, aminek örülnék, ha valaki eltudna jutni közülük. 

Mit hozott nektek ez a mérkőzés?

Egyrészt kellemes edzőpartner voltunk az ellenfélnek, másrészt tapasztalatot szereztünk az NB I-ről, és nyilván lesz, ami a hasznunkra fog válni. A bajnokság nálunk más prioritást élvez, mint a kupa sorozat. Mi egy amatőr csapat vagyunk, a célunk a dobogó valamelyik fokának elérése a bajnokság végére.

Tóth Krisztiánnak a kapusnak, jó néhányszor felkellett jegyeznünk a nevét, mert jó teljesítményt nyújtott.

Először is szeretnék gratulálni a Dunaferrnek a győzelméhez, és sok sikert kívánni a továbbiakhoz. Nagyon fárasztó napok után vagyunk, hiszen hétfőn bajnokink volt, most szerdán pedig ez a kupameccs. A kapus szempontból ez egy ideális mérkőzés volt, mert amikor rengeteg a dolgunk, akkor tudunk igazán formába lendülni. Ma is ez volt a helyzet.

Egy kis vagányság is belefért, hiszen átlőve a pályát, támadtam Cseresnyés kapuját, amit ő hárítani tudott és persze vissza is vágott. Mi gyakran választjuk a kontráknak ezt a módját is.

Egyértelmű, hogy a Dunaferr játéka és a tempója is szokatlanul gyors. Kellett egy félóra, hogy igazán belerázódjunk, de nagyon élvezetes volt. Kulturált, és sportszerű is volt az ellenfelünk.