Az első felkészülési mérkőzés után

Újjászervezve

Mindkét csapat kirakhatta volna az öltözője ajtajára ezt az útbaigazító magyarázatot a régi hívőknek és érdeklődőknek.

Az újvárosiak

Egy kis hátránnyal készültek, mivel Seregi Tamás sérülten érkezett, Sánta Attila bár dicséretes akarással, de még a rehabilitációja által megkövetelt óvatossággal lépett pályára. Östör Martin az egy éves hasonló okból történt kihagyása után viszont már felszabadultabban készülődhetett. Az U20-ból lehetőséget kapó Garda Bálint bokája pedig már a bemelegítésnél megsérült, így nem is élhetett a bemutatkozás lehetőségével.

Az Újpest

Az NB I. újonca érthető magabiztossággal érkezett, hiszen hét fővel erősítette meg az egyébként is harcos csapatát. Figyelemre méltó, hogy három ígéretes légiós is készülődött a lila mezesek között.

A csatáról

A felek egy három menetes összecsapásban állapodtak meg. Az ideális körülmények mellett, a klimatizált csarnokban, az első perctől az utolsóig parádés tempóban küzdöttek a csapatok.

A hazaiak gyorsan vezetést szereztek, de egy pillanatra sem álltak meg, további gólokat lőttek. A Dunaferr beleállt a harcba és helyenként ígéretes játékkal csökkentette a hátrányát. A kispadjuk négy fővel volt rövidebb az újpestinél. Emelt fővel zárhatták a találkozót.

Frank Tamás a Dunaferr vezetőedzője így összegezte a látottakat.

Frank Tamás (Fotó: dunaujvaros.com) Erre az iramra számítottam.  Az első öt percben két olyan elkerülhető gólt kaptunk, ami visszavetett bennünket. Utána viszont (és ezt nagy pozitívumnak veszem) elkezdtünk szépen dolgozni, azt csináltuk, amit kell és visszajöttünk a mérkőzésbe. Sajnos utána olyan nagy lett a hátrányunk, hogy nem tudtuk annyira szorossá tenni a mérkőzést, amitől az ellenfelünk megingott volna.

Körülbelül kilenc játékosunk háromszor harminc percet tekert végig, és még a végén se éreztem úgy, hogy nagyon fáradtak lennénk, ami nem kis szó.  Seregi Tomi sajnos sérülten érkezett, ezért ma nem játszhatott, de remélem szerdára már ő is pályára léphet. Sokat kell még küzdenie a csapatba kerülésért.

A felkészülésünk első időszakában járunk. Vannak olyan dolgok, amiket másként csinálunk, mint amit a csapat korábban begyakorolt. Ez okozhat olyan zavarokat, amikből a gólokat kaptuk. Bízok benne, hogy két – három hét alatt kitudjuk ezeket javítani.

Azt látom, hogy kisebb időszakokra már a fiatalokat is nagyjából egybe lehet rakni. Természetesen azt is, hogy időnként beleszaladnak olyan szituációkba, amibe nem kéne. Az a hat játékos, aki nálunk meghatározó lehet, most rendben van és bízok benne, hogy ez így is marad. Szerintem egyelőre jó úton járunk és az elvárásainknak megfelelő a helyzet.

Póta Balázs az Újpest vezetőedzője egy nagyon „harapós” hajtós csapatot vezetett a pályára.

Megpróbáltunk agresszívan fölmenni a pályára. A védekezésünknek még nem volt ideje összeállni, ezért azt a megoldást választottuk, hogy támadunk, meghajtjuk a meccset, amíg bírjuk. Ehhez megpróbáltam képzett és kreatív játékosokat összeválogatni. Talán ez fémjelezheti majd a csapatunkat. Három profi légiósunk erősít bennünket, mutatják, amit tőlük elvártunk.

Mi egy újonc csapat vagyunk, ez a korábbi csapatépítkezésünkhöz képest nagy ugrás. Az idő nekünk dolgozik és meccsről, meccsre fejlődünk, aztán majd meglátjuk, hogy ez mire lesz elég.