Ez egy emberes csata volt

Lehetetlen küldetés

Képtelenség néhány sorban pontosan visszaidézni azt a közösségi élményt, amit ez az esemény adott a szerencséseknek, akik a helyszínen álltak bele a szurkolásba. Ott, mint tudjuk, nem lehet elkapcsolni a műsort, ha a program nem a kedvünk szerint alakul, ismétlés sincs, hogy az őrjítő pillanatokat újra élvezhessük. Mi több, lehet, hogy valami elrugaszkodottak, pontosan az ellenfelet istenítik, míg a mieinket a pokol izzó fenekére kívánják. Hogy finoman fejezzük ki magunkat. A lelátókon a boldog és bizakodó, az efféle veszélyt keresők ültek. Nem bánták meg.

Röviden, csak az íze kedvéért

A vendégcsapat már az első sípszótól nem fért a bőrébe. Gál például minden udvariaskodást mellőzve, már a második percben fölé durrantott. Nyilván ettől mindenki egy kissé feszült és pontatlan lett. Aztán komolyra véve a figurát, a hazaiaktól Németh és Hosszú egy gyönyörű összjáték után Feketével rúgatott egy idegnyugtató vezető gólt.

Sajnálatos módon a Berettyó is nyerni jött. Az övék is egy megtervezett, tudatos játék. Ezeket az akciókat előbb Sanchez Barrena Francisco, majd Szabó Péter zárta le hibátlanul, és máris ők vezettek 2-1-re.

Ezután a hazaiak álltak bele olyan fegyelmezett letámadásokba és pengés akciókba, hogy a sok vihart látott Mullor Cabrera Sergio már az elején időt kért az újratervezéshez.

Ismerjük el, ez a Dunaferrnek is jól jött, hiszen Hosszú, Fekete, Németh fantasztikus megoldásai után Pál Patrik bombája eredményes is lett, így az egált, a 2-2-t írták a táblára. Hogy ez után egy időre csúnyán beszorultunk? Ilyen ellenfélnél ez természetes. A Fehér-féle iskolában persze az is az, hogy az előbb ünnepelt támadók, Szeghyvel, Sáhóval, Klacsákkal és Fridrich-kel kiegészülve, a kőkemény, szisztematikus védőmunkában is nagyon jók. Alex a kapuban, igyekezett tartani velük a lépést.

Az este spiller bajkeverői: Da Silva Gomes, Rábl, Sanchez Barrena Francisco, és harmadikat bevágó Gál István is mindent megtett a sikerük érdekében 2-3. Ebből a hazai kapus erős takarásban nem sokat láthatott.

A szünet után

A sípszó után folytatódott a kemény, villámgyors, megállás nélküli küzdelem. A hősök az előbb felsoroltak voltak, de most már Alex is felnőtt hozzájuk.

Cseresnyés Alex (Fotó: Ady Géza)

A hétfői meccs után kár lenne sóhajtozni a kapufák miatt, mivel azt mindkét oldalon rendszeresen döngették a támadók. Az oda-vissza végigsöprő támadások nyomán rendre taps született.

Álommenetek

Ilyen volt például a Hosszú- Pál - Fekete akció és a belőle született 3-3. Na jó, egy másik is szóba jöhet, melynek nyomán Nagy Imre révén a vendégek újból átvették a vezetést: 3-4. Ahogy az sem volt csúnya, amikor a végjátékban, (persze ismét Fekete) beállította a végét: 4-4!

Fekete Róbert (Fotó: Ady Géza)

Nem tudok és akarok betelni vele, hogy a TV közvetítés dacára mennyien jöttünk össze a nézőtéren. Azzal sem, hogy minden sikeres részmegoldásnak, helyzetnek, ziccernek, és mentésnek, mekkora közönségsikere volt. A mezőnybeli birkózást figyelve akadtak ugyan csendes percek is, de ha bármelyik fél megvillant, megjött a népek hangja és fölizzott a levegő. A végén mindenki sajnálkozott az elveszett két pont okán, de boldog volt annak az egynek a megszerzéséért.

Ez az este a nagyfiúk futsalja lett.

Nem az egy pont tett bennünket boldoggá...

A hazai futsalt alaposabban ismerők, már szeptemberben a november eleji, a Berettyóújfalu elleni csatánkra fenték a fogukat, mondván az lesz majd nekünk az igazi, hazai erőfelmérő. Mint később kiderült, a vendégek számára is az lett. Itt hullajtották el az első bajnoki pontjukat. A parádés játékot hozó, 4-4-re végződött összecsapás után kértünk interjút Fehér Zsolttól a DUNAFERR DUE DUTRADE FC vezetőedzőjétől.

Meglepődsz rajta, ha most az x-hez is boldogan gratulálok?

Fehér Zsolt (Fotó: Dénes J.) Nem, sőt jól esik, köszönöm szépen a csapat nevében is. Ma megint csupa nagybetűvel írható CSAPAT lettünk, főleg a végjátékban váltunk azzá. Nagyon boldog vagyok, mert egy olyan gárdának lehetek a vezetőedzője, akik harminc másodperccel a vége előtt, amikor döntetlen állásnál az ellenfél időt kér, és miután elmondom nekik, hogy mit kérek tőlük, ők egyhangúan üvöltik azt, hogy „gyerünk, gyerünk, megfogjuk nyerni ezt a mérkőzést”! És lásd milyen az élet, akár meg is történhetett volna, ha a végén, annál a kontránál egy picit jobban koncentrálunk, akkor akár itthon tarthattuk volna a három pontot!

Persze nem szabad elégedetlennek lennünk, mert egy perccel előtte a mi gólvonalunkon pattogott a labda, és onnét tudtunk menteni. A mérkőzésre azt kell mondjam, hogy megérdemelt a döntetlen, de azért benne volt az is, hogy nyerünk!

Mit kértél a fiúktól?

Azt kértem a játékosaimtól, hogy ha végre, valahára kitolják a koncentrációjukat addig, ameddig én kérem tőlük, akkor elhihetik, hogy ez ellen a csapat ellen is eredményesek tudnak lenni, és itt a hazai pályánkon megtudják őket verni.

Ez azért is fontos a számunkra, mert nagyon bízok abban, hogy a mieink a szezon végén odafognak érni a dobogóra! Ezért nagyon fontosak ezek a mérkőzések, amelyeken így tudnak egymásért küzdeni, ahogy most a Berettyó ellen is tették.

Jó az nekünk, hogy a TV-n keresztül az egész ország láthatott bennünket?

Az, hogy az egész ország láthatott bennünket, az nem csak nekünk, hanem a sportágnak is fontos volt. Ez a mérkőzés egy nagyon jó ajánló levél volt, mert mindkét fél anyait-apait kiadott magából. Számunkra az is egy nagyon nagy elismerés, hogy itthon a TV közvetítés dacára, közel háromnegyedes ház előtt játszhattunk. Örömünkre sok szurkoló látogatott ki, és többször előfordult, hogy a pillanatnyi vesztes állásnál is vastapssal biztattak bennünket.