Járóbeteg látogatáson voltunk
Kéthetes kényszerpihenőn
Ez nem normális állapot, amit most látok! Fordultam döbbenten Hosszú Ádám felé, aki a szokásával ellentétben civil ruhában NÉZTE a társai bemelegítését.
Hosszú Ádám (Fotó: Dénes J.) -Ez sajnos így van, hiszen egy kisebb sérüléssel küszködök. Talán már köztudott, hogy mostanában nem a legjobb a bal bokám, hiszen az előző hetekben a „kiment” a meccseken. Ezért egy jó hét kényszerpihenőre szorulok. Szorgalmasan foglalkozunk vele, gyógytorna, erősítések és különböző kezelések követik egymást. Remélem, hogy a jövő héten már újra tudok majd játszani.
Járni már gond nélkül tudok vele, de terheléssel még nem szabad kísérleteznünk. Ahogy lehet visszatérek, mert így oldalról nézni a játékot kész büntetés a számomra.
A DEAC elleni találkozón alaposan ránk ijesztettél, amikor akció közben jöttél le a pályáról!
-Szerencsére a jelentős fájdalmon kívül nem volt tragikus a sérülésem, de a mérkőzés állása már nem volt szoros, az edzőmmel egyeztettünk, és már nem akartam tovább erőltetni.
Ezen a napon az lesz a dolgom, hogy végignézzem a többiek edzését és mindenkinek rendesen szurkolok, hogy jó teljesítményt tudjon nyújtani. A mai is egy különleges tréning, ismét a Németh Peti dirigálja. Nyilván tele lesz büntetésekkel és széthajtja a fiúkat! (ezt persze már vicceskedve, fülig érő szájjal mondta.) Sajnálom, hogy lemaradok róla, mert nagyon jó hangulatú játékos betéteket is rak a programba, amiket szívesen csinálunk.
Ne fütyüld ki a fekve maradt játékosokat!
Ahogy azt Sáhó Kristóffal is tették az elégedetlen nézők, akik egy hosszabb ápolása után, amikor szenvedve hagyta el a játékteret, értették meg, hogy ezúttal bizony komoly oka volt a padlón maradásának.
Egy héttel az eset után játékból szóltam rá, hogy „Nem jó cipő van a lábadon”! A fiatal tehetséges játékos ugyanis elég rossz hangulatban, egy kényelmes sportcipőben, de nem a futsalosban érkezett a pálya szélére.
Sáhó Kristóf (Fotó: Dénes J.) -Sajnos a DEAC elleni mérkőzés utolsó két percére lesérültem, kiment a bokám. Eléggé nagy baj történt, nem volt egyszerű eljutnom a kispadig, ahol egyből egy jeges tömlő került a sérült lábamra. A meccs után már éreztem, hogy ez nem lesz egyszerű, mert erősen bedagadt és a színe is „megváltozott”!
Ez most nálam nem a felkészülés, hanem a rehabilitáció időszaka lett. erősítek, szalagozok, egyáltalán a felsőtestre dolgozok. A doktor úr megvizsgálta és megállapította, hogy nincs szakadás, ami egy nagyon jó hír volt a számomra. Egyelőre sétálni már tudok, mást még nem is mertem megpróbálni. Egy agresszív terhelés nyilván rossz irányba vinné az állapotomat.
Nem kicsit fáj a szívem, ahogy látom a társaimat játszani, hiszen az a legjobb dolog a számunkra. Lehet, hogy meglep valakit, de ugyanez vonatkozik az edzésekre is.
Jelenleg nem csak pihentetem, hanem kezelésekre is járok. Mágnes, ultrahang, lézer és imádkozás. Mellette otthon jegelem, kenegetem és borogatom. Mindent felhasználok a gyógyulás érdekében.