Amiért érdemes a meccseinkre járni

Hogy ehhez egy nagyon jó csapat szükséges?!

A miénk pontosan ilyen. Mondunk rá néhány példát.

A fiúk úgy kezdték a meccset, ahogy ilyenkor az elvárható. Magabiztosan és eredményesen. Hosszú Ádám meglépett a balszélen és elsőre fölé bombázott, de a másodiknál már kicsalta a kapust, elfektette és elegánsan fölötte lőtt a hálóba: 1-0 a 3. percben. A válasz egyből érkezett. Melo José Michel, a vasiak egyik legjobb igazolása, szinte a röplabda csarnokból dörrentett rá, s a labda a pipába vágódott: 1-1 a 4. percben. Az ilyesmin kár szomorkodni, inkább legközelebb már alkalmazni kell a fegyverüket.

Amikor a csapat érdeke alá rendeljük a magunkét

A versenyfutás, egy sajnálatos drámai betéttel, Reveland méltatlan letaglózásával folytatódott. A Csékánk helytállása példaértékű volt, hiszen az eset után még voltak bravúrjai, de Dróth bombájának védése után cserét kért. Egy olyan játékos, aki ugyan már vígan elmúlt huszonhárom éves, de a pályakezdők lelkesedésével és örömével végzi a dolgát a kapuban. Felmérte, hogy mi a jobb a csapatának: egy másik top formában lévő társának, Rigónak a beállítása, vagy az ő, a sérülés miatti kockázatos szereplése?! Fájdalmas, de óriási sportemberi mentalitásról tanúskodó lépés volt.

A maximumot adták

Minden labdapattintást fel lehetne sorolni, de most csak annyit mondunk, hogy Pál Patrik óriási akarással, Fridrich habkönnyű labdazsonglőrséggel tette a dolgát. Rigó a kapuban, Németh Péter, és Hosszú Ádám nyilván a mezőnyben, vagy a gólvonalról indulva, szinte extázisban harcolt, mentett és egy villanásnyi idő múltán már a Haladás kapuját veszélyeztette. Mi több Hosszú kifürkészhetetlen cselei után álompasszt lőtt Fekete Robinak, aki NASA pontossággal helyezett a hálóba: 2-1 a 18. percben. Azért valljuk be: Dróth és Melo José, Öreglaki és Hajmási is letesztelte az idegeinket… 

„Óhajt valaki egy habkönnyű megoldást?”

Mintha a Németh Péter, Horváth Norbert páros ezt kérdezte volna és, ha már megígérték, egy szögletet felhasználva Németh fölvarázsolta Horváth lábára a játékszert, aki szolidan és pontosan, hogy majd egyszer tanítani lehessen, sóhajtotta azt a hálóba: 3-1 a 19. percben. A drámát Hajmási fokozta a kontrájával, de Rigó állta a próbát.

A fordulás után

Régen láthattuk ennyire feldobva a csapatunkat, mint amikor visszajöttek a szünetről. A legrosszabb, mosolygós póker arccal álltak föl a kezdéshez, amivel jelezték, hogy ezt a meccset már nem engedik el.

Pedig. Melo José és De Sosa is mindent, és még egy kicsit, letett a pályára a szépítéshez. De ugye a fehér mezesek is komolyan gondolták a dolgot… Aztán Szeghy aki most már a sprintekben is verte az őrzőit, ismét elővette az egyik bevált indítását, amit Fekete emberrel a nyakán is megszelídített, hogy a góljával ismét emlékezeteset alkosson: 4-1 a 26. percben.

A végjáték

Ezt az őrjítő tizennégy percet! Az emberelőnyben, a kapust mezőnyjátékosra cserélve támadó Haladás elképesztő nyomás alá helyezte a hazai kaput, de mindenki egy emberként, megingás nélkül harcolt az utolsó pillanatig. Egy maguknak és a szurkolóiknak egyaránt óriási örömöt adó győzelmet aratva.

Föltámadt a csapatunk?

Nem. Szombathelyen, az első meccsen ugyanezt, ugyanilyen szépen játszották, csak akkor nem ment a góllövés. Még egyszer nem fogják elfelejteni!

Fotó: Dénes J.