Magabiztos siker, némi bosszúságokkal

Magabiztosan győztünk

 Gondolom, ezt senki sem vitatja el?! Végig vezetve, ezért bizonyítottan, igaz némi izgalmak után, de a hazai csapat hozta a győzelmet. Hogy a debreceniek már az első percekben is veszélyeztettek? Egy normális bajnokságban minden résztvevőnek ez a dolga. Úgy tűnik nem akartak bunkerfocit játszani, holmi talált büntetőkkel operálni, hanem kipróbálták az erejüket. És, bár ez a hazaiak némi plusz izzadtságával járt, de majd föltétlen frissen tarthatja őket a hajdúságiaknál veretesebb csapatok esetében is.

 Néhány fontos mozzanat

 Emlékezetes volt a rajt. Hosszú Ádám már az első pillanatokban jelezte, hogy komoly tervekkel érkezett. Nem húzva az időt, lelépte az egész mezőnyt és sistergő lövést eresztett meg a baloldalról. A kapus szerencséjére jó helyen állt, mert erre a tempóra, aligha tudott volna felkészülni.

 Hasonló felhördülést gerjesztett Bun bátor akciója, amikor az 5. percben az üres kapuba tartó bombáját Horváth N rezzenéstelen arccal mentette. Arra sem sokan voltak felkészülve, hogy Revelandnak már az első percektől sok dolga lesz. Arra talán igen, hogy a Debrecen minden tagja mesterien készült a játék tudatos tördelésére. És azt a vendég szurkolókon kívül gondolta-e valaki, hogy olyan szépen rajzolt támadásokat fognak vezetni, amikre néha nem is volt orvosság?

 Az időkérés varázsa

 Ezen az estén mindkét csapat jól élt vele. Elsőként Schrancz Balázs próbált vele szerencsét a 14’-ben. Nyilván kintről már bőven elunta a csapat tehetetlenségét és bármit is mondott nekik, egy villanás után más lett a játék képe, s ennek a következtében máris három ragyogó helyzet, s ráadásként Fekete elegáns gólja következett (1-0) a 15’, majd a követhetetlen labdazsonglőr Horváthé (2-0) a 16.-ban. Öt ziccerből kettőt értékesítettek. Ezek azért nem voltak gyenge percek.

 A debreceni időkérésnek is megvolt a hajmerevítő (mármint, hogy égnek állt tőle a hazai szurkolók minden haja szála) hatása. Az első félidő hajrájában, 22 mp volt vissza, amikor először kikérték, és mindent egy lapra föltéve egyenlítéssel akartak a szünetre vonulni. Reveland azonban elrontotta a tervüket. A végjátékban pedig a 35.’-ben megpróbálták az (mint később kiderült az itt lehetetlent) 5:4-et, be is szorították a Dunaújvárost, akik hősiesen küzdve mentették a meccset. Igaz az üres kaput a nagy izgalmak közben nem tudták eltalálni.

 Boldog és fájdalmas találatok

 Alapvetően a szurkolói székből a saját góljaink mind ilyenek, s amit a mindenkori ellenfél ragaszt a hálóba, az a másik kategória. Soroljuk őket.

 Essünk túl rajta, vegyük előbb a vendégekét, de mondjuk ki, hogy mindegyik egy-egy kontrából született, ami a hazai védekezés legerősebb kritikája. Utólag úgy tűnik, hogy egy kicsit hitetlenkedve fogadtuk ezeket a kísérleteiket, talán nem gondoltunk a veszélyesség lehetőségére, de a debreceni Varga volt könyörtelen (2-1) a 19. percben, Szentes (3-2) a 26.-ban, Kasuba (4-3) a 28.-ban…

Legyünk őszinték. Majdnem ennyire fájtak a kimaradt ziccereink, amiket ezen a napon (legyünk barátok és ne húzzuk túl a húrokat) egy tucatnyira mondhatunk…

A hazai szurkolók elragadtatott éljenzését a következők hozták. Az első kettő szerzőjét, Feketét és Horváthot már megsüvegeltük. Aztán Fekete lehelet finom mozdulatával, tartogatott még egy kis örömöt: (3-1) a 24. percben, ahogy Hosszú Ádám is virtuóz módon lőtte a magáét, (4-2) a 28.-ban. A végjátékban pedig egy újabb Horváth N szólót láthattunk, ezúttal a baloldalon, amit egy zseniális találattal tett teljessé (5-3) a 35. percben, ami a végeredmény beállítását is jelentette.

 Örüljünk-e az 5-3-as sikernek?

 Természetesen! Nagy küzdelemben, nagyszerű játékelemekkel dicsekedve szerezte meg a győzelmet a csapatunk. Pazar gólokat lőttek a fiúk, amikkel újabb három pontot gyűjtöttek. Szépen csiszolódik a produkció. Innét úgy tűnik, hogy megszületik a haszna a rengeteg elvégzett munkájuknak.

 Dráma?

 Nem kérdés, hogy Reveland Zoltánnal, az ismét parádés formába lendült kapusunkkal esett meg a baj. Sportszerűnek nem nevezhető módon, a földön fekvő hálóőrünk kezébe rúgott a nem túlképzett és túlfűtött, gólra törő ellenfele. Mint tudjuk a jó kis Revinek a fájdalom és kellemetlenség dózison túl, cirka két hónapjába kerül ez a „férfias” küzdelem. Persze semmi baj, fiatal, tehetséges és előtte áll a jövő! Gyere vissza gyorsan REVI!