A mennyből a pokolba

A kétarcú délelőtt okairól és tanulságairól Facskó József edzőt kérdeztük.

Facskó József (Fotó: Dénes János) bt: Káprázik a szemem az eredményjelzőtől! 10-1-es győzelem, te pedig olyan izgalomban vagy, mintha előtte állnátok neki a meccsnek.

FJ: Nem vagyok ideges, csak még bennem van a feszültség. Most is azt mondhatom, mint máskor. Ennél a korosztálynál az eredmény még másodlagos, de természetesen jobb nyerni. A pályán elkövetett jó dolgok és az esetleges hibák hozzák a rajtam látható feszültséget. Természetesen boldog vagyok, mert egy jó játékkal nagy gólkülönbségű győzelmet aratni az mindig öröm. Valószínűleg a gyerekeknek is, és ebből jó lesz nekik tovább építkezni.

Már régóta tudtam, hogy csak akkortól számíthatunk látványos fejlődésre, amikortól állandó keretekkel fogunk tudni dolgozni. Az U17 a szezon elején négy – öt mezőnyjátékossal tudott elutazni és ez szerencsére mára már megváltozott.

bt: Számítottál egy ilyen gólarányú győzelemre?

FJ: Valóban nem. Viszont már a mérkőzés előtt is azt mondtam a srácoknak, hogy higgyék el: sokkal könnyebb mérkőzést fogunk játszani ma, mint egy héttel ezelőtt. A Veszprém ugyanis tanulta és játsza a futsalt, és nekünk a hozzájuk hasonló képzett ellenféllel szemben lényegesen jobban megy, nagyobb az esélyünk a győzelemre. Egy héttel ezelőtt például a Bőny U17-esei védekezésre rendelkezetek be, ölték a futsalt és győzelemmel tudtak kijönni belőle.

Ragyogó kezdés után rémálom

Magabiztos, imponáló, jó játékkal, remek egyéni akciókkal és gólokkal indult az U20-as DUNAFERR DUE RENALPIN FC-VESZPRÉM SZILÁGYI FUTSAL mérkőzése, a Dunaújvárosi Egyetem Sportcsarnokában 2017.01.21-én, szombaton 12:00-tól. Az első félidő Csányi nagyszerű egyéni akcióival telt, végül 2-2-es állással zárult. A mérkőzés vége viszont sajnálatom módon elszomorító lett: 5-7.

Fordulatos, magas színvonalú mérkőzés közben aggodalomra nem sok okot láttunk, sőt a harmadik tízperc az ezen a meccsen négy gólig jutó Csányi és a szintén kiváló formát hozó Krokovics kapus jóvoltából a győzelmet ígérte. A Veszprém kiénekelte a sajtot a a hazai csapat szájából. Kár volt érte. A keserű kenyér ezúttal is Facskó Józsefnek jutott, aki a következőképen értékelte a látottakat.

bt: A győzelmet készültem ünnepelni és egy kellemetlen zakó lett belőle. Mi történt?

FJ: Egy jó mérkőzést játszottunk, aminek a végét kiengedtük a kezünkből és ezzel egy megnyert csatát veszítettünk el. Több lélektanilag fontos pillanat volt, amikor megfoghattuk volna ezt a meccset, ami sajnos ma nem sikerült és a futball törvényszerűsége szerint ennek vereség a vége.

bt: Hogy a jó dolgokról is beszéljünk: remek egyéni teljesítményeket is láthattunk…

FJ: Egy sor pozitívummal is találkozhattam a fiúk játékában. A keserű szájízt csak a finálé okozza. Ez most már keserű kenyér!  Sorban egymás után ez már a harmadik hazai mérkőzésünk a Győr, a Szombathely és most a Veszprém ellenében is, amikor nem mi győztünk. A jó iramú, magas színvonalú  mérkőzéseken az utolsó percekben veszítettünk úgy, hogy a mérkőzések kétharmadában mi vezettünk.

bt: Mi fogyott el a hajrára: a tudomány, vagy az energia?

FJ: Azt gondolom, hogy a győzelem lehetősége miatt elbizonytalanodtunk és emiatt rontottuk el a végjátékokat. Hitehagyottak lettünk, az ellenfelünk pedig kiaknázta ezt a lehetőséget.

bt: Hol ment el az önbizalom?

FJ: Például akkor, amikor gólt rúgtunk, vezettünk és az ellenfél a középkezdéstől három másodpercre máris szépítő gólt ért el. A lélektani előnyünket egyből elpazaroltuk és őket juttattuk hozzá. A mai napon kétszer is. 4-3-nál és 5-4-nél hasonlóképen. Ezt kihasználták, elmentek 5-6-ra utána még egy tízméterest ítéltek ellenünk: 5-7 és már vége is lett a meccsnek…