Ezüstérmesek lettünk

A DF folytatta az elmúlt időszakban kényszerűen felvett szokását, amennyiben nem önként, de rendszeresen előnyt adott az ellenfeleinek egy-két-három éljátékosának nélkülönözésével. Ezúttal a legnagyobb „Ászát” Fehér Zsolt vezetőedzőt kényszerült kihagyni a legutóbbi mérkőzésen a játékvezetőkkel támadt véleménykülönbsége nyomán. A helyét ezúttal is Schrancz Balázs töltötte be.

Még az elején egy tanács: senki se vonjon le súlyos következtetéseket egy -  egy rangosnak ígérkező futsal meccs első néhány perce alapján! Ezúttal sem jött volna be! A menet álmoskásan indult, majd a Haladás legényei tempót váltottak és előbb Gyurcsányi veszélyeztetett, majd Németh be is köszönt a 3. percben (0-1). Az fix, hogy a hazai publikum se ilyen drámai felütésről álmodozott!

Ezt a DF támadó alakulata igen rossz néven vette és a Hosszú által diktált tempóban Horváth, Klacsák és a két ember által őrzött Varga is keményen fölvette a harcot. Elszántságukról a gyors kontrák és lövések tanúskodtak. A nagy igyekezetből állóháború alakult ki. A DF-ből az előbb említettek, a Haladásból Gyurcsányi Öreglaki és Horváth Péter villogtak leginkább.

Mivel a DF jól védekezett, de pontatlanul szőtte a támadásait, Schrancz Balázs időt kért a 18. percben. A folytatáson meg is látszott a rövid tanácskozás: Revelandot hátrahagyva nyílt offenzívába kezdtek, de a nagy igyekezetben két 100-as helyzetet is kihagytak. Elsőként Ivacs kapufája pattant kifelé, majd Varga is hiába próbálkozott – meg voltak babonázva?!

A nagy nyomást Lódi Tamás mesterien állította meg egy időkéréssel, más varázslásra azonban nem volt ideje, hiszen a hátralévő 10 mp semmire sem volt elegendő.

Jött viszont a szünet és a lehetőség, hogy mindkét fél „újra gombolhassa” a kabátot…

A Fazonírozás vitathatatlanul a DF-nek sikerült jobban, hiszen Hosszú egy remek balszélen vezetett kontrája nyomán  a hálóban táncoltatta a labdát: (1-1) a 21. percben! (És ezzel levesszük a terhet Öreglakiról, akit ez ügyben a jegyzőkönyv rosszfényben tüntetett föl.)

Az egyenlítés olaj volt a tűzre: a Haladás villámgyors támadásokat indított és Öreglaki lövését csak Reveland szokásos bravúrja tudta semlegesíteni.

A DF részéről Fekete és Aradi próbálkozásai is ígérték a vezető gólt, amit végül a sorozatos bombákat elegáns cselekre fölváltó Hosszú szerzett meg (2-1) a 24. percben.

A Haladás elszánt rohamaira nehéz lenne a korábbiakat felmúló jelzőket találni, maradjunk annyiban, hogy a lefújásig szinte mindent egy lapra tettek fel. Horváth P nagy harcot vívott az ismét megtáltosodó Revelanddal a 27. percben.

A show a legjobb hagyományok szerint folytatódott: senki nem töltött, csak tüzelt! Klacsák bombázott és Varga is bemutatta, hogy bármikor – bárhonnét képes kapufákat lövöldözni. A szériát végül is Klacsák oldotta fel a 29. percben (3-1).  A lövöldözéshez kedvet kapó Aradi gójától csak a szerencse mentette meg a Haladást a következő percben.

A vendégek a kockáztatást választották, amikor ezúttal is és innét minden offenzívájukban lehozták a kapusokat. A létszámfölényt Öreglaki és Vidák is egy-egy príma lövéssel próbálta gólra váltani, de balszerencséjükre a DF kapujában egy fiatal, tehetséges fickó: bizonyos Reveland bizonyította, hogy még szép futsal jövő áll előtte…

Az emelkedő feszültséget Klacsák ezúttal balról oldotta fel (4-1) a 28. percben.

Mondjuk ki egyszerűen: szikrázóan feszült időszak következett, de a felek dicséretükre legyen mondva: igyekeztek megmaradni a szabályok keretein belül.

A nagy birkózásból a DF jött ki szerencsésebben és a lassan ünneplő hazai közönséget egy bámulatos Nagy- Fridrich akcióval ajándékozta meg. A taps megjött a gólhelyzet kimaradt.

A 35. percben a Haladás ismét időt kért, rendezték a soraikat, a kapusukat ülve hagyták és nagy mezőnyfölénnyel rontottak a DF-re, beszögezve őket a saját alapvonalukhoz. Az ezen a napon is sok kópéságot felvonultató Hosszú, mintha direkt erre várt volna: gyakorlatilag átívelve az egész játékteret és hazai szemmel parádés (Hali szemmel nyilván pokolfajzat) góllal állította be a végeredményt (5-1) a 35. percben.

Az utolsó öt percben Öreglaki, Hajmási, Vidák és Horváth P is megpróbálkozott a szépítéssel, de fentebb fényezett újvárosi portás ekkor sem ismerte a tréfát!

A bronzéremre vitathatatlanul rászolgált a szintén magyar játékosokkal kiálló SWIETELSKY HALADÁS VSE, aki ezen a mérkőzésen is megalkuvás nélküli kiváló játékot mutatott be.

A Dunaferr DF RENALPIN FC ezzel az eredménnyel fennállásának legnagyobb sikerét elérve, megszerezte az ezüstérmeket, a nagyszerű kupát és a dobogó második fokán zárta a hihetetlenül fordulatos bajnokságot.

Szép volt fiúk!

Fotó: Dénes János