A dunaföldvári szövetségeseink

Lesnyik Gábor - a Holler UFC igazgatója (www.hollerufc.hu) bt: Kedves Igazgató Úr, ma edző vagy. A puha karosszékből átjönni a tornaterembe nem egy nagy utazás?

LG: Abszolút nem, de ha annak is nevezhetem, akkor egy kellemes utazásról beszélhetünk. Ez azért van, mert a napi edzések, összeköthetők a szenvedélyemmel a labdarúgással és minden nap örömmel jövök a gyerekek közé.

Jövő alapjai

A bt: Emberemlékezet óta a labdarúgás egyik vidéki fellegvára volt Dunaföldvár. Így van ez ma is?

LG: Körülbelül úgy tíz évvel ezelőttig ez egy jó szlogen volt, így is volt, de utána egy óriási hullámvölgy következett az utánpótlás képzésben.  Nem fektettek akkora figyelmet rájuk, mint a mai időben.

Ezt az utánpótlást felkaroló kezdeményezést a Holler UFC-vel (akinek női – és férfikézilabda szakosztályai is vannak) nyolc éve indítottuk el. Addig nem volt lehetősége az itteni kisiskolásoknak a sportolásra. Az egyetlen alkalom a Dunaföldvár FC serdülő és ifjúsági csapatainál adódott, de sajnos ott nem megfelelő módon foglalkoztak a gyerekekkel.

Mi ezt a korosztályos rést láttuk meg és a kezdeményezésünkkel megpróbáltuk a hiányosságot megszüntetni. Bátran mondhatom, hogy a nagy egyesületek (a Dunaújváros és a Paks) mellett egy egész nagy klub nőtt ki az utánpótlás szintjén a mai napokra.

A futsal

bt: És most, ha lehet - kanyarodjunk a futsalra! Ezt az irányt a labdarúgó palettán, hogy találtátok meg?

LG: Én úgy mondanám, hogy inkább a futsal talált meg bennünket! Ahogy a létszámok a nálunk lévő utánpótlás korosztályoknál is megnőttek, nagy lett a szakágak közötti átjárás. A két vezetés támogatta egymást. A gyerekek kölcsönösen játszhattak egymásnál: a futsalosok a nagypályán és viszont. A két sportág kiegészíti egymást, és aki modern edzőnek vallja magát, az támogatja ezeket a sportágakat akár együtt is mindkettőt.

Később a saját kezünkbe vettük ezt a folyamatot és most már tudatosan összedolgozunk a dunaújvárosi futsallal. Irányítjuk a játékosokat: akikben arra látunk tehetséget, hogy a futsalban nagyobb karriert futhatnak be, azokat célirányosan oda irányítjuk. Ezzel párhuzamosan újvárosból is kapunk olyan játékosokat, akik esetleg a futsalban nem találták meg a számításaikat, de nagypályán még nyitva van a kapu előttük.

Generációs jó kapcsolat

bt: Szinte félve kérdezem meg, hogy te melyik vagy: a nagypályás mester, vagy aki a kispályán is föltalálja magát, sőt szívvel is tud ott dolgozni?

LG: Imádom a kispályás focit, de mégis inkább a nagypályás foci hívének vallom magamat. A dunaújvárosi vezetők közül Zemankó Zoltánnal együtt futballoztunk itt Dunaföldváron. Egymás mellett ültünk az öltözőben. Az ő nagypályás foci múltja messzebbre vezethető vissza, mint a futsalos, mégis kiválóan dolgozik az újban is. A két dolog nem zárja ki egymást, de én jobban szeretem a fűnek az illatát!

bt: Te egy erős jellem vagy, mert a tanítványaidat elengeded a futsal edzésre is. Mi van akkor, ha őt elfogja ott valamilyen varázslat és azt mondja neked: „Mester! Én inkább ott folytatnám!”?

LG: Ha ő ott akar maradni, akkor ott is fog maradni! Én annak örülök, ha a tanítványaim megtalálják a számításukat, visszakapják a sporttól azt, amit remélnek tőle. Amennyiben ez egy teremben, négyes méretű futsal labdával fog történni, akkor ők ott lesznek boldogok és én abban fogom őket támogatni. Amennyiben ezt a nagypályán és a füvön, esetleg egy nagy csapatnál fogják megélni, akkor abban fogom őket segíteni.

bt: Személyes barátság fűz az egyik vezetőnkhöz. A két klub között is ilyen erős a kapocs?

LG: Most erősnek mondom ezt a kapcsolatot és bízok benne, hogy a jövőben is az marad! A jövőre nézve szeretnénk tovább lépni és erősíteni. Ahogy az újvárosi futsalnak is egyre nagyobb lehetőségei születnek, a kapcsolatunk is szélesebb lehet. 

Az „aranykorosztály”

bt: Említetted az U 12-es korosztályt. Egyszer egészen biztosan elmennek Dunaújvárosba labdázni, de sorozatban? Nem túl korai dolog ez nekik?

LG: Abszolút nem, hiszen a futballban azt mondják, hogy nem tudjuk túl korán elkezdeni sem a futsalt, sem a nagypályás labdarúgást!  Az U12-eseket céltudatosan találtuk meg, hiszen az egy „arany korosztály”. Nagyon könnyen tanulnak, nagyon rugalmasak és nagy a befogadóképességük. Az idei évben őket szeretnénk kipróbálni a futsalban is.

bt: Egy  tizenkét éves gyerek heti hány alkalommal jár a tréningre?

LG: Füves nagypályán heti négy edzésünk van, plusz egy mérkőzés a Bozsik tornák keretében. A termi edzésekből három és a hétvégi meccs is belefér még nekik!

Amennyiben nőnek a lehetőségek (gondolok itt a teremkapacitásokra) ami Dunaújvárosban és nálunk sem egy egyszerű dolog, akkor több korosztállyal fogunk megjelenni. Akár kisebbekkel is. Az U9-cel is meglehet próbálni a futsalt. Megnézheted: a mostani edzésünkön az U11-eseknél is futsal labdával végezzük a most következő gyakorlást. Ők 22-en vannak a jelen pillanatban. Az előforduló hiányzások ellenére is általában 17 fővel végezzük a munkánkat. Feltétlenül bízunk a jövőnkben!